2017. december 15. péntek
Home / Felnőtt / Szezonértékelő beszélgetés I. fejezet: a felnőtt csapat

Szezonértékelő beszélgetés I. fejezet: a felnőtt csapat

– Hogyan értékelhető felnőtt csapatunk szereplése ebben az esztendőben?
– Röviden: felemásan, és kissé csalódottan, de már visszaszámolunk.

– Azért pár mondatban kérlek fejtsd ki a véleményedet.
– Rendben, semmi akadálya. Először is: miután sok szép, és eredményes szereplés után elbúcsúztunk a másodosztálytól, gyakorlatilag egy teljesen új csapatot kellett építenie a nagyon rátermett, tehetséges, és ambíciózus edzői, és szakmai stábnak. Azt gondolom, hogy az őszi eredmények bizonyították, hogy ezt tökéletesen sikerült végrehajtanunk. Nagyon sok gólt lőttünk, nagyon szépen játszottunk, és ezzel kivívtuk ellenfeleink megbecsülését, akik nem egyszer le is nyilatkozták, hogy az egész NB III-ból kimagaslik a szigetszentmiklósi keret, és az itt lévő körülmények. Azt hiszem ekkor még minden a legnagyobb rendben volt, és úgy mentünk a téli szünetre, hogy Rubold Péter azt mondta az őszi beszámolójában, hogy soha életében nem volt még olyan tele, hogy nyugodtan mehetett el a téli szünetre. Talán ebben hittem én is egy kicsit jobban a kelleténél.

– Aztán történt valami…
– Igen. Már a téli szünetben érezni tehetett, hogy valami megváltozott. Talán elkényelmesedtünk, korán elhittük, hogy már “csak” le kell játszani pár meccset, és mehetünk vissza a helyünkre. Be kell vallani azt is (teszem hozzá gyorsan, hogy utólag vagyok okos), hogy a téli igazolásaink nem úgy sikerültek, ahogy arra számítottunk. De ez önmagában még nem lett volna probléma, hiszen olyan erős maggal, és kerettel rendelkeztünk, hogy elbírt volna a csapat egy-két gyengébb teljesítményt, és kitartott volna az előnyünk. Csakhogy ehhez még hozzájött az is, hogy továbbra sem tudtunk hazai környezetben szerepelni, és már a Diósdon történt változások is hatással voltak ránk. Úgy jellemezném ezügyben a tavaszunkat, mint a vándorcirkuszosok élete. Vonulnak, előadnak, kapnak tapsot, de soha nem érnek el semmit. Közhely, de ránk is igaz, hogy a hazai pálya elengedhetetlen egy csapat életében, ahol komoly célok vannak.

– Mondhatjuk azt, hogy értéktelen volt ez a szezon?
– Igen, mondhatjuk, sőt tovább megyek, azt mondom, hogy lehúztunk a klotyón sok-sok pénzt, úgy, hogy még a kis dolgunkat sem végeztük el. Ennek ellenére nem tudtam szemrehányást tenni az évzárón a csapatnak, mert ez a helyzet, ezzel nem tudunk mit csinálni.

– Nem tudunk?
– Sajnos nem! Vannak olyan tényezők, amik miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, és ez egyelőre még így is marad a következő szezonban, hiszen hazai pályánk még mindig nem lesz. Sajnos friss élmény a válogatottunk andorrai szereplése, de ott is látható, hogy nem azon múlik valami, hogy milyen a pálya burkolata. Soha nem származott előnyünk abból, hogy műfüves borítású a Sport utca, mert voltak olyan éveink is, hogy a mezőny végéhez tartoztunk a hazai pályán elért eredmények tekintetében. Na, mindegy, akik most irányítanak, meghozták döntésüket, mi pedig elfogadtuk, hiszen belevághattunk egy, a klub méretéhez felfoghatatlan beruházásba, amivel most már belátható időn belül el is készülünk.

– Ez is sokakat érdekel, hogy mikor is jön el ez a pillanat?
– Sajnos, ugye a több ütemű finanszírozás miatt rákényszerültünk arra, hogy több évre bontsuk a kivitelezést, aminek az utolsó szakaszába fordultunk. Akik mostanában a Gyári úton járnak, láthatják, hogy 2 toronydaru is a segítségünkre van, és már ki is bújtunk a földből. Hamarosan sokkal látványosabb szakaszába lép a kivitelezés, mert érkeznek a lelátó elemek, és a hónap végére szeretnénk elérni a bokrétaünnep megtartását, ami ugyebár az épület legmagasabb pontjának az elkészültének szól. Erről a későbbiekben majd még beszélünk, mert készülünk is valamivel erre az alkalomra… Röviden válaszolva a kérdésre, azt mondhatom, hogy januárban már ott keressenek minket.

– Hogyan tovább? Ismét megcélozzuk a feljutást?
– Mi mindig azt célozzuk meg, de ez megintcsak egy több sarkú csillag, hiszen nálunk sincs tulajdonos, nincs (a szóbeszéd ellenére) egyetlen fillér önkormányzati támogatás sem, nincs Nagyurunk, aki annyit ad amennyit kérünk, hanem mindennapos munka és küzdelem van, de egyelőre vagyunk és létezünk. Nincsenek tartalékaink, de nincsenek tartozásaink sem, hiszen sikeresen megkaptuk a másodosztályú licencet ebben az évben. Viszont a minap lehetett olvasni, hogy a hozzánk mérhető kozármislenyi klub is hasonló cipőben jár, mint mi, és ott új tulajdonost keresnek. Azt hiszem, mindenféle megbeszélés, és egyezség nélkül mondhatom, hogy 5 percen belül átadjuk a helyünket Becz Péter tulajdonostársammal annak, aki bármilyen módon garantálni tudja, hogy legalább ilyen szinten tudja működtetni a csapatot. Sokan próbálkoztak már a környékünkön is, mindenféle szerencselovagok, hogy majd ők megváltják a világot, de ez 1-2 évnél tovább soha nem tartott. Több “befektetővel” tárgyaltam én is, de amikor az a mondat hangzott el, hogy “szerinted mennyit lehet ebből kivenni”, akkor azt mondtam, hogy semmi értelme ennek az egésznek. Sajnos itt tartunk ma, mert mindenki abban a hitben van, hogy a magyar foci tele van pénzzel, és majd itt megszedik magukat. Hát, el kell keserítenem az ilyen befektetőket, hogy itt nemhogy kivenni nem lehet, hanem nagyon, de nagyon sokat kell beletenni, ez pedig másképpen nem megy, csak ha szereted ezt az egészet, és szereted a városodat. Egy szó mint száz, bárkinek átadjuk amit építettünk 0, azaz nulla forintért. Tessék, lehet jelentkezni.

– Nem hangzik jól, de reméljük, hogy azért csak lesz valahogy?
– Azt megígérhetem, hogy addig dolgozunk, amíg meg nem jön Róbert (nagy)bácsi a nagyvilágból, és ki nem tölti nekünk a csekkjét. Hiába süllyed egy hajó, majd befoltozzuk. Lehet, hogy lassabb lesz, de haladni fog… Szigetszentmiklós van, és Szigetszentmiklós lesz is!

– Említettél valamit a bokrétaünnep kapcsán.
– Igen. Nagyon szeretnénk most már a városnak, a közönségünknek is megmutatni, hogy állunk, ezért arra gondoltunk, hogy ezt a napot egy közös együttléttel, és létesítmény bemutatással kötnénk össze, hogy meghívjuk az utolsó bajnoki címet szerző szigetszentmiklósi felnőtt és utánpótlás csapat tagjait, egy bográcsozásra, és egy kis focira a helyszínen. Szeretettel várunk minden érdeklődőt erre az eseményre is, amelynek az időpontjáról természetesen tajékoztatunk mindenkit.

– Egy elkerülhetetlen kérdés. Mit szólsz a válogatott idei szerepléséhez, és az andorrai “égéshez”?
– Egyszerűen döbbenetes volt, és elkeserítő a látott teljesítmény, de azt kell mondjam, hogy voltak előjelek, és hangok már az év folyamán is, csak azt nem értem, hogy aki tudott erről, miért nem nyitotta ki a száját, hogy ég a ház! Van ennek is felelőse, aki tudja a dolgát! Remélem… Auf Wiedersehen!

– Köszönöm a beszélgetést, és sok munkát kívánok.

(Később folytatjuk: Az utánpótlás helyzete)

Olvasta már?

Idegenbeli győzelem, otthon

Gyönyörű napsütés, de nagyon erős szél, és hűvös időjárás fogadta a csapatokat a vasárnapi Dunaharaszti …